A pekingi olimpia női kézilabdatornájának második elődöntőjében a gyengén játszó magyar válogatott 22–20-as vereséget szenvedett az orosz együttestől, így a szombati bronzmérkőzésen Dél-Koreával találkozik. Oroszország ezúttal nem brillírozott, azonban most ez is elég volt ahhoz, hogy a döntőbe jusson, ahol Norvégia vár rá.
smét az oroszokat sodorta utunkba a sors.. Sokan féltették is a magyar lányokat, miután a csoportmérkőzések során súlyos, 24–33-as vereséget szenvedett a magyar női kézilabda-válogatott Oroszországtól.

De ezúttal az olimpia elődöntőjében találkozott egymással a magyar és az orosz csapat, és egy olyan találkozón, ahol a döntőbe jutás a tét, nem lehet az előzményekkel, az esetleges félelmekkel foglalkozni: bátran kell játszani, akárki is az ellenfél.

A kezdet nem is volt rossz, Görbicz Anita kétszer is a mienket jutatta vezetéshez, de ezután az orosz lányok kerültek előnybe, és három góllal is elléptek, 3–6 volt az állás. Egy büntetődobás képében megkaptuk az esélyt a felzárkózásra, de Görbicz hibázott (ezen a meccsen sem ez volt az első kihagyott hetese, és sajnos az egész olimpián sem dobta úgy a büntetőket, ahogy azt tőle megszoktuk).

A magyar támadások akadoztak, az első negyedóra elteltével csupán négyszer kellett az orosz kapusnak hátranyúlnia és a hálóból kiszednie a labdát, de szerencsére az oroszok is megálltak hét találatnál.

A következő pár percben állandósult az átlagban háromgólos magyar hátrány, de a félidő hajrájában már komoly, hatgólos orosz vezetés állt az eredményjelzőn, köszönhetően annak, hogy támadógépezetünk finoman szólva is olajozásra szorult.

Ekkor azt reméltük, hogy a szünetig nem kerülünk teljesen reménytelen helyzetbe, és akkor majd Hajdu mester elvégzi a szükséges generálozást. A feladat első része úgy-ahogy sikerült, mínusz ötről még volt halvány esély a fordításra, így várhattuk a második félidőt… Egy azonban biztos volt, a lányoknak sokkal jobb játékot kell produkálni, mint amit az első harminc percben láthattunk. (Csak ízelítőként: az első félidőben 33 %-os hatékonysággal lőttünk, míg az oroszok idevágó mutatója 58 % volt…)

Nem kezdtük rosszul a második félidőt, Pigniczki révén hamar sikerült is a szépítés, de a kezdeti lendület megint alábbhagyott, a tekintélyes hátrány csak nem akart jelentős mértékben csökkenni. Ha sikerült is egy-egy gólt lefaragnunk, akkor sajnos nem késett az orosz válasz, és ahogy fogyott az idő, egyre nagyobb szükségünk lett volna egy huszáros (huszárlányos) hajrára.

Ez a feltámadás azonban váratott magára, sőt a magyar lányok elképesztő hibákat mutattak be, úgy tűnt, nagyon nem találják helyüket a parketten.

Tíz perccel a vége előtt sikerült háromra feljönnünk, Tóth Tímea hétméteresének köszönhetően. Elnézve az oroszok játékát, ekkor egyáltalán nem tűnt lehetetlennek a fordítás, és ezzel együtt a finálé kiharcolása. Azonban ezen a meccsen nem az oroszok voltak a lányok igazi ellenfelei, hanem saját maguk.

Egy perc volt hátra, mindössze két gól volt az oroszok előnye, azonban innen már nem sikerült csodát tenni. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az utolsó előtti percben megítélt magyar hetesnél a bírók nem állították meg az órát, és vagy jó harminc másodperc lepergett a mieink kárára, de ha őszinték vagyunk, elismerjük, hogy nem ezen múlt.

A magyar válogatott gyengén játszva, helyenként érthetetlen hibákat produkálva 22–20-ra kikapott Oroszországtól, így nem jutott be az olimpia döntőjébe. A fináléban Oroszország Norvégiával találkozik – míg mi a bronzmérkőzésen vigasztalódhatunk.

A vereség azért is nagyon fájó, mert a mai napon az orosz válogatott sem mutatott be sziporkázó játékot, egy jól játszó, koncentrált magyar csapat bizony nyerhetett volna ellenük… és a lányok a románok ellen már bemutatták, hogy tudnak ők úgy is játszani.

Most már nincs más hátra, mint bízni abban, hogy a Dél-Korea elleni bronzmeccsen ismét a szebbik arcát mutatja majd a női kézilabda-válogatott.