z oroszok ellen reménykedtünk, megnyerhetjük a mérkőzést. Végül – főleg a második félidőben mutatott rendkívül gyenge teljesítményünknek köszönhetően – kilencgólos vereséget szenvedtünk.

De nézzük, hogyan értékelték a történteket a magyar főszereplők!

Hajdu János: – Sokat hibáztunk védekezésben és támadásban is, így esélyünk sem volt a jó eredmény elérésére. Hímezhetjük, hámozhatjuk, de az oroszok állati erősek, ilyen játékkal nem lehet velük felvenni a versenyt. Harminc percig bírtuk erővel, aztán kipukkadtunk. Ebben szerepe lehet annak is, hogy az első félidőben rengeteg energiát emésztett fel a felzárkózás, miután akkor is rosszul kezdtünk. Az átlövőink gólpasszokat adtak a szélsőiknek, ilyen nincs!

Tóth Tímea: – A második félidőben az öltözőben maradtunk…

Bódi Bernadett: – Elfogyott az erőnk, talán a németek elleni őrült nagy meccs a kelleténél többet vett ki belőlünk. De nincs baj, nem adjuk fel, megyünk tovább, összekapjuk magunkat!

Vérten Orsolya: – Ez így sikerült… A kezem? Hála istennek nincs baj, beütöttem a kapufába, pont egy ideget talált el, de elzsibbadt, semmi gond nem lesz vele.

Pálinger Katalin: – Ez édes kevés volt tőlünk, be kell látni. A folytatásban össze kell kapni magunkat!

Ferling Bernadett: – Demoralizáló volt, hogy a második félidőben pillanatok alatt húztak el tőlünk. Mindezt azért, mert rendre a kezükbe adtuk a labdát, hagytuk magunkat leindítani. Megtörtünk. Viszont már biztosan a nyolcban vagyunk, ez jó. Az utolsó csoportmeccsen, a koreaiak ellen remélem, a jobbik arcunkat mutatjuk, mert szükségünk lenne azokra a pontokra.